A német romantikus opera megteremtőjének tündérnyitánya Anglia számára, a norvég nemzet ünnepelt szerzőjének egyedülálló zongoraversenye és az alkotói válsággal küzdő orosz mester sorsszimfóniája – nehéz ennél színesebb, nemzetközibb műsort összeállítani. Az elhangzó műveket és a fellépőket persze összeköti az európai klasszikus zenei hagyományok egyetemes nyelve, hiszen Weber, Grieg és Csajkovszkij is, jóllehet mindegyikük merített saját nemzete dallamkincséből, határokon átívelő zenét komponált. A zongoránál a Nemzetközi Klasszikus Zenei Díjak (ICMA) által 2019-ben az év művészének választott spanyol Javier Perianes játszik szólót; a Fesztiválzenekart a Bécsi Szimfonikusok kolumbiai zeneigazgatója, Andrés Orozco-Estrada vezényli – első alkalommal.
Nagy, romantikus opera és tündérmese három felvonásban – áll az Oberon címlapján. A Covent Garden felkérésére komponált mű utolsó simításait az egészségi gondokkal küzdő Weber Londonban végezte el. Az opera dallamaira épülő nyitány lassú bevezetésében hallható kürtszólam azonnal megteremti Oberon varázslatos világát, amelyet a tündérkirály indulója csak tovább fényez. Kitörő témák következnek, megidéződik a hősszerelmes áriája és a híres óceánária is, miközben mindvégig jelen van a természetfeletti erők ügyelő tekintete. A fergeteges és vidám tündérzenét Weber mindössze néhány héttel a halála előtt írta, aminek fényében a mű még éteribbnek hat.
Lipcsében töltött négy évét a fiatal Grieg börtönnek élte meg, ám a konzervatóriumban tanultak hamar remekműveket eredményeztek. Az 1868-ban huszonöt évesen komponált a-moll zongoraversenyen leginkább Schumann hatása érezhető. A romantikus versenymű-irodalom egyik legnépszerűbb alkotása tele van már-már hatásvadász megoldásokkal, miközben egy érett mester finomságait is magán viseli. Az első tétel ikonikus dobpergése és zongorafutama egyetlen pillanat alatt magával ragadja a hallgatót. A lírai kisformák világába kalauzoló lassú tétel Grieg legkedveltebb arcát mutatja. A szünet nélkül berobbanó fináléban norvég tánczene és liszti virtuozitás söpör végig a zongorán és a zenekaron egyaránt.
„Nehezen, de megpróbálok tompult agyamból kihozni egy szimfóniát” – írta testvérének Csajkovszkij 1888 tavaszán. Nyár végén már így ír mecénásának, Nagyezsda von Mecknek: „Nekem úgy tűnik, nem vallottam kudarcot, és ez jó.” Kicsit később: „Ez egy kudarc; van benne valami visszataszító.” Nemcsak ő volt ambivalens műve iránt, a közönséget is megosztotta az 5. szimfónia. A négy tételt a komor sorsmotívum kovácsolja egységbe, amely már a lassú bevezetésben megszólal. A temérdek témát felvonultató tétel után ugyancsak dallamgazdag lassú tétel következik, majd elegáns keringő szól, végül a fináléban a fény legyőzi a sötétséget.
Érdekességek Weber operáját 1826. április 12-én mutatták be Londonban, Grieg zongoraversenyének premierje 1869. április 3-án volt Koppenhágában Edmund Neupert szólójával és Holger Simon Paulli vezényletével, Csajkovszkij 5. szimfóniáját 1888. november 17-én mutatták be Szentpéterváron, a szerző vezényletével; a Fesztiválzenekar a nyitányt legutóbb 2011. április 18-án (karmester: Leonidas Kavakos), a zongoraversenyt 2003. október 12-én (szólista: Yundi Li, karmester: Asher Fisch), a szimfóniát 2019. április 27-én (karmester: Manfred Honeck) játszotta.
Mi történt a művek keletkezése idején? Eugène Delacroix francia festő 1826-ban befejezte Marino Faliero dózse kivégzése című festményét / 1826-ban megjelent James Fenimore Cooper amerikai író Az utolsó mohikán című regénye / Joseph Nicéphore Niépce francia vegyész 1826-ban elkészítette az első fennmaradt fényképet / 1869-ben megjelent Fjodor Dosztojevszkij orosz író A félkegyelmű című regénye / 1869. szeptember 22-én Münchenben bemutatták Richard Wagner A Rajna kincse című operáját / 1869-ben megjelent John Stuart Mill angol filozófus és közgazdász A nők alárendeltsége című műve / 1888. június 15-én trónra lépett II. Vilmos német császár / 1888. október 28-án Moszkvában bemutatták Anton Csehov orosz író A medve című drámáját / Paul Gauguin francia festő 1888-ban megfestette Látomás a prédikáció után című képét.