Hangjeggyé varázsolt tündérek, lovagok, középkori várak és vadászok jelennek meg a Fesztiválzenekar romantikus programjában, amelyben a német zeneirodalom két nagyágyújának egy-egy nagyszabású és megunhatatlan slágerdarabja szólal meg. A Veronai Operafesztivál zenei igazgatója, az izraeli Daniel Oren vezénylete alatt Mendelssohn érett kori hegedűversenye nyitja a koncertet a kiváló Guy Braunstein szólójával. A virtuóz nyitótételből, éneklő áriából és a Szentivánéji álom hangulatát idéző fináléból álló művet Bruckner egyik legnépszerűbb darabja, a többször átdolgozott 4. szimfónia követi. A zenéhez egy lovagi história életképeinek leírásait adta a szerző, de a világosan és megfontoltan épülő tételek a program ismerete nélkül is garantálják a Brucknertől megszokott letaglózó, külvilágot kizáró élményt.

Tizenhárom évesen írt – és nem rosszul sikerült – hegedűversenye után több mint másfél évtizednek kellett eltelnie, hogy Mendelssohn újra a műfajhoz nyúljon. A komponálást betegségek és más munkák lassították, a mű így csak hat évvel később, 1845-ben készült el. A szerzőnek technikai kérdésekben mindvégig segítségére volt hegedűs barátja, Ferdinand David, aki a darab címzettje is lett. Az eredmény Mendelssohn utolsó nagyobb zenekari műve lett, egy egyszerűen építkező, de nagyon is újító hegedűverseny. Zenekari bevezető helyett a szólista azonnal belép az első tétel elején, sőt virtuóz kadenciáját is előbb adja elő, mint azt a tétel formája sugallná. Nem csak a hegedűs türelmetlen ebben a versenyben: a három tétel szünet nélkül, különböző átkötésekkel követi egymást. A Dalok szöveg nélkül világát idéző lassú tétel után életvidám, trombitafanfárral induló finálé zárja a művet.

Barátai unszolására Bruckner végül belement, hogy programot csatoljon 4. szimfóniájához. A középkori mesevilág mellett azonban a darab stílusa is indokolja a „Romantikus” címet, hiszen a szerző Weber, Schumann és Wagner nyomdokain lépked. A szimfóniában persze felismerhetők a tipikusan bruckneri jegyek is: széles és nyugodt építkezés, fejlődés lépésről lépésre, egyenként felvázolt témák terjedelmes kidolgozással – mindezt egy beethoveninél nem nagyobb zenei együttesen. 3. szimfóniájának kudarca után az eleve félénk Bruckner jelentősen átdolgozta a művet: teljesen új scherzót komponált, egy későbbi változatban pedig az erősen átírt finálét is lecserélte. Az 1881-es ősbemutató hatalmas siker lett: minden tétel után kihívták a szerzőt a színpadra. „Hajnal egy középkori fellegvárban. Lovagok szökdécselnek ki a várból. A természet csodája veszi őket körül” – szól a nyitótétel szövege. A mozgalmas, témákban és karakterekben gazdag rész után két szerelmes randevúját halljuk a spirituális, korálszerű andantéban. A vadászatot lefestő sodró lendületű scherzo közepébe vidéki hangulatú ländler ékelődik, majd epizódszerű finálé kerekíti le a több mint egyórás darabot, Bruckner első érett szimfóniáját.

Érdekességek Mendelssohn e-moll hegedűversenyét 1845. március 13-án Lipcsében mutatták be Ferdinand David szólójával és Niels Gade vezényletével, Bruckner 4. szimfóniájának premierjét 1881. február 20-án Bécsben tartották Richter János vezényletével; a Fesztiválzenekar a hegedűversenyt legutóbb 2015. január 15-én New Yorkban (szólista: Isabelle Faust, karmester: Fischer Iván), a szimfóniát 2019. május 17-én Bruggéban (karmester: Fischer Iván) játszotta.

Mi történt a művek keletkezése idején? 1845. január 29-én a New York Evening Mirror nevű lapban megjelent Edgar Allan Poe amerikai költő A holló című verse / 1845. október 19-én a drezdai Hoftheaterben bemutatták Richard Wagner Tannhäuser című operáját / William Turner angol festő 1845-ben megfestette Napfelkelte tengeri szörnyekkel című képét / Alexander von Humboldt német természettudós 1845-ben kezdte írni Kozmosz című monumentális munkáját (1845–1862) / 1881. július 2-án Washingtonban egy merénylő lelőtte James A. Garfieldet, az Egyesült Államok 20. elnökét / 1881-ben megjelent Jules Verne francia író regénye, a Nyolcszáz mérföld az Amazonason / 1881. november 9-én Budapesten a szerző szólójával bemutatták Johannes Brahms 2. zongoraversenyét / Claude Monet francia festő 1881-ben megfestette Megtörő hullámok című képét